Csillagokat lesve fekszel az éjben,
de (csak) a Holdat láthatod.
7 months ago
A kórházban fekvő betegek szinte mindíg úgy gondolják, hogy csak a saját ágyuk az, amelyik túl puha, rugós és alkalmatlan a pihenésre, a melletük fekvő páciens fekhelye viszont minden egyes esetben sokkal kényelmesebb. Ha lehetőségük adódna rá, biztosan cserélnének. Mi másra is vágyhatnának, hogy változtathassanak helyzetükön?
Vajon így van ez az életben is? Inkább áhitozunk a melletünk élő emberek sorsa után, mint, hogy megéljük a sajátunkat? Szivesen cserélnénk életet, ha alkalmunk adódna rá? Hesse úgy tartja, hogy lelkünk a sors... Azzá alakul, akik vagyunk.
Szerintem, ha tehetjük inkább kérjük a kimenőt, hagyjuk a kórtermet, a fehér falak helyett inkább vegyenek körül a fák, szomszéd betegek ágya helyett inkább kívánjuk a gyógyulást.
Éreztem, hogy megváltozott körülöttem a világ, a csöndesen csepergő őszi eső is szép volt, komolyzene békességét és ünnepélyességét árasztotta.
Most csengett egybe előszőr a külső világ belső világommal-ilyenkor ünnepel a lélek. Nem zavartak a házak, a kirakatok, az arcok az utcán, minden olyan volt, amilyennek lennie kellett, nem hétköznapi és szokványos, nem üres arccal bámult rám, a várakozó természet tisztelettel tárulkozott ki a sorsnak. Gyermekkoromban láttam ilyennek a világot...Nem sejtettem, hogy ez a világ egyszer még ilyen szép lehet. Megszoktam, hogy magamba fordulva éljek, beletörődjem, hogy nem érzékelem a külvilágot, hogy a ragyogó színek elvesztése elkerülhetetlenül összefügg a gyermekkor elvesztésével, és hogy a lélek szabadságáért és " férfivá" válásáért voltaképp azzal fizetünk, hogy lemondunk erről a bájos ragyogásról. És most elragadtatva láttam, hogy mindezt csak elföldelték, csak sötétségbe merült, és hogy lehetséges a gyermekkor boldogságáról lemondott, felszabadult emberként is ragyogva látni és a gyermeki szem bensőséges borzongásával szemlélni a világot.
Szüret előtt
Labels: Ezsaias 27: 2-4
Én, az Úr őrzöm azt, pillanatonként öntözöm azt; semmi híja ne lehessen, éjjel-nappal őrzöm azt.
| Harag nincs bennem; ha lenne tövis avagy tüske, háborúval rátámadok, elégetem egyben: |
| vagy fogóddzék az erőmbe, kössön békét velem, békét kössön velem. |
Forró, levegőtlen, nyomott, túlcifrázott nyári napok helyett inkább szeretem a viharokat!
Inkább süvítsen a szél.
Inkább hulljon olyan erősen alá minden egyes esőcsepp, hogy fájjon.
Inkább szürke fellegek gömbölyű csapata alatt állni vágyom, mint kuksolni a megszokáson.
Inkább megtépázott, ázott legyek, csak szárazon ne maradjak!
Nem kell a látszólagos védettség, hogy folyton összekuporodjam, mozdulatlanúl várjam, míg kitisztúl az ég.
Inkább felegyenesedem és bátorrá válok, lépek egyett és a tető alól kiállok.
Talán csak védtelen testemet látod, azt nem, mi a felszín alatt van...
Te sem félnél, ha tudnád, hogy nekem belülről kell ellenálnom, ott pedig nem vagyok magamban!
– fújj, szél, senkise lásson –
állj a tetőre, bontsd ki hajad
– fújj, szél, senkise lát.
Szél cibálja a fák tenyerét
– fújj, szél, senkise lásson –
szirmait mind elereszti a rét
– fújj, szél, senkise lát.
Ömlik a, árad a, zúg a sötét
– fújj, szél, senkise lásson –
csontodon érzed a szél erejét
– fújj, szél, senkise lát.
Hozza amit hoz hadd vigye el
– szállj, szél, senkise lásson –
dobd le magad, hisz a szél felemel
– szállj, szállj, senkise lát!
Szabó T. Anna
Néhány madár két villanypóznát egymással összekötő dróton ücsörgött. Páran elrepűltek, mások pedig csatlakoztak a csicsergő és játékos kiscsapathoz. Nimródka figyelte őket. Előszőr csak nézte a pöttöm társaságot, miközben jöttek - mentek, majd ő is csapkodni kezdett és egyre akaratosabban és türelmetlenebbül nyújtotta kezeit az ég felé. Azt hitte repülhet. Én még most is hiszem.
Esőt kértem, hogy felfrissítsen, erőt adjon miközben gyors léptekkel a hőségben haladok. Esőt kértem, hogy elviselhessem a forró és könyörtelen Napot, mely tűzforrón felém ragyog. Esőt kértem, hogy legyen valami, amit közvetlenűl, érezhetően és biztosan Istentől kapok. Esőt kértem, de Uram ,, csak" száraz felhőt, viharos szelet és sötét eget mutatott. Ekkor mennydörgésben hangja hallatszott ... Azt mondta, hogy ne adjam fel utam, mert még egy kis idő és nem csak felszínesen, hanem teljesen elmerülhetek áldásaiban.
Ha gyorsvonat az életed
és menetrend szerint halad
Ha nem bánod és nem élvezed,
hogy minden élmény elmarad
Ha látsz mezőt és kék hegyet
és várakat és házakat
és szélsövényes réteket
és messzi sziklaszálakat
Ha nélküled fut minden el,
Te elfordulsz és rálegyintesz,
mint akit már nem érdekel
Mint, aki untig látta mindezt...
Mindegy, hogy hol jársz,
Szállj le gyorsan!
Érezd, hogy nem vagy még halott!
Mezítlábazz a meleg porban!
Indulj tovább!
Gyalog.
Szabó T. Anna
Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymásután. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át. W.S.
Falling raindrops
Labels: emlékként
It was a quiet, rainy day
With sad, black thoughts around my hair
And I just tried to wait
He was a cloud coming closer
Not with shadow but converse
And I just tried to smile
A raindrop is leaving the sky now
Being happy for falling down
Falling down, falling in
To the ground and through the skin
I m sure the sun is coming back to town
I hope that you will fall
To the ground of love with me
Like a raindrop from the shiny sky
Two raindrops are leaving the sky now
Feeling happy for falling down
Falling down, falling in
to the ground and through their skin
I m sure that you will bring the sun in my heart
Falling down, falling in
This time they are flying up to sky
I hope that I will reach your heart with my charm!
I saw that two raindrops had learned to fly.
A Művészet a Teremtés Újászületése az Emberen keresztűl,
Isten Szeretetének az Újászületése az Emberen keresztűl,
az Ő vísszhangja a Teremtésben,
megnyílvánúlva az Energiában és a Formában .
És az Ő Szava nem egyébb, mint Igazság.
A Művészet egy Út az Örökkévalóság és az Ember között,
amelyik Istenhez vezet,
a Lélek újrafelfedezése által,
annak Gyógyulása által...
Érzékfeletti himbálózás az Itt és Most között,
a Szeretetben viszont megtalálhatjuk Nyugtunk,
mert az Itt és Most között,
csak a Szeretet ősi Nyelvének hídja érthető
és Itt Testben és Lélekben vagyunk.
Azonban a Szent Szeretet nélkül
Itt és Most szétválunk,
és csak Részlegesen Látunk, Ismerünk
Testet, Lelket
Egyedül a Szeret az, amelyik összefoghat Mindeneket.
a Szent Művészet felkelti Benned az
Alkotás felszabadúltságát, az Imát és Csendességet,
az Igazság megtapasztalását,
az Igazság pedig visszatükrözi úgy a hibát, mint a gyengeséget
Így Gyógyúlsz meg, kapsz Erőt és találod meg a Helyed.
és az Igazság Ábrázat,
amelyet csak Racionálisan nem lehet Felismerni,
Érzékek szükségeltetnek
A Művészet a Művész útja a Teremtőhöz
a Művész kiváltsága az Elhívás.
Elhívás hova?
Elhívás a Teremtőhöz.
A Művész a Teremtő Gyermeke,
aki felhatalmazást kapott arra, hogy
felfrissítse a Teremtést
a Benne rejlő Szavak, Szeretet és Igazság által.
Művész az, aki Elismeri és Felfogja a Teremtést,
Alkotva, a Szeretetet és Gondolatok mindenek elé helyezésével,
mert a Művészet mindíg többet takar,
mint amilyennek a felszínről látszik...
mert egy Jelenség, amely két Világ találkozásánál keletkezik,
Egybeolvasztva azokat,
minket pedig megszabadíva Határainktól.
Isten Szeretetének az Újászületése az Emberen keresztűl,
az Ő vísszhangja a Teremtésben,
megnyílvánúlva az Energiában és a Formában .
És az Ő Szava nem egyébb, mint Igazság.
A Művészet egy Út az Örökkévalóság és az Ember között,
amelyik Istenhez vezet,
a Lélek újrafelfedezése által,
annak Gyógyulása által...
Érzékfeletti himbálózás az Itt és Most között,
a Szeretetben viszont megtalálhatjuk Nyugtunk,
mert az Itt és Most között,
csak a Szeretet ősi Nyelvének hídja érthető
és Itt Testben és Lélekben vagyunk.
Azonban a Szent Szeretet nélkül
Itt és Most szétválunk,
és csak Részlegesen Látunk, Ismerünk
Testet, Lelket
Egyedül a Szeret az, amelyik összefoghat Mindeneket.
a Szent Művészet felkelti Benned az
Alkotás felszabadúltságát, az Imát és Csendességet,
az Igazság megtapasztalását,
az Igazság pedig visszatükrözi úgy a hibát, mint a gyengeséget
Így Gyógyúlsz meg, kapsz Erőt és találod meg a Helyed.
és az Igazság Ábrázat,
amelyet csak Racionálisan nem lehet Felismerni,
Érzékek szükségeltetnek
A Művészet a Művész útja a Teremtőhöz
a Művész kiváltsága az Elhívás.
Elhívás hova?
Elhívás a Teremtőhöz.
A Művész a Teremtő Gyermeke,
aki felhatalmazást kapott arra, hogy
felfrissítse a Teremtést
a Benne rejlő Szavak, Szeretet és Igazság által.
Művész az, aki Elismeri és Felfogja a Teremtést,
Alkotva, a Szeretetet és Gondolatok mindenek elé helyezésével,
mert a Művészet mindíg többet takar,
mint amilyennek a felszínről látszik...
mert egy Jelenség, amely két Világ találkozásánál keletkezik,
Egybeolvasztva azokat,
minket pedig megszabadíva Határainktól.
sápadt felhők között bújócskázó Napocska csiklandozza mosolygósra vázában hűsülő virágaimat,
miközben aromás kávét rejtő csészémet nagylelkűen megszabadítom tartalmától, majd leteszem.
tokjában búsan heverő gordonka figyeli mozdulataimat lankadatlan.
nem zavar.
hadd nézzen és tanulja a hétköznapot, hogy milyen.
legalább több élmény lesz, mit délután kizenélhet velem.
,, Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé! ,, - Ézsaiás 5,20
Amikor a keserűt édesnek mondod, akkor vagy az érzékeddel van baj, vagy tudatosan elferdíted az igazságot.
A mi problémánk az, hogy nem foglalkozunk azzal hogy kiformáljuk a helyes érzékenységet azzal szemben, hogy mi az igazán értékes, fontos és mi nem .
Amikor a keserűt édesnek mondod, akkor vagy az érzékeddel van baj, vagy tudatosan elferdíted az igazságot.
A mi problémánk az, hogy nem foglalkozunk azzal hogy kiformáljuk a helyes érzékenységet azzal szemben, hogy mi az igazán értékes, fontos és mi nem .