Itt keverem tusakodva a sápatag színeket.
- ("Írni világot, mely fennmarad!" - s nyűtt agyam zakatol.
Felmerül küszködve a kép és csonkán továbblohol.
- Jobb szónak, oszlatóbbnak - kell lenni valahol!)
Szót, oszlatót, a mélyből kínlódva kényszerítek. - - -
- Most kacajok ütnek az ablakon át! -
(Fejem lecsügged, - nincs tovább, - ma nem bírom tovább!)
Zene zümmög az utcán, kering farsangi világ,
Ölel, - dalol, - tollam megmozdítja önmagát,- felüti fejét, ki ért, mert meghallja szavam halk mondanivalóját.
0 comments:
Post a Comment